Jaguar Mark X
Történeti áttekintés
Jaguar Mark X (1961-1966)
A kategóriájában a Mark IX-et váltotta, mint a cég legnagyobb autója.
Az önhordó karosszéria platform (melynek kódneve "Zenith" volt a fejlesztés során) használata a DS-420 limuzinnal még sokáig folytatódott azután is, hogy a Mark X termelés véget ért. A modern megjelenés, a négy kerek fényszóró a lekerekített első sárvédők között és a jellegzetes hűtőrács először a Mark X-nél jelent meg.
A belső tér tekintetében ez volt az utolsó modell, ahol a Jaguar bőségesen alkalmazta a fabetéteket: a műszerfalon, az ablakok körül, egy kihúzható asztalka formájában a műszerfal alatt. Lehajtható hátsó piknik asztalok is voltak az első ülések hátulján. Később a légkondicionáló berendezés és a hangszigetelő üveg fal az első és a hátsó ülések között is megjelent opcióként.
A modell a bevezetésétől egészen 1992-ig, a kissorozatú XJ220 sportautó megjelenéséig a legszélesebb Jaguar volt, amit valaha építettek. 1972-ben egy interjúban megkérdezték a Jaguar elnökét, William Lyons-t, nem nőtt-e túl nagyra ez az autó. Ő elismerte, hogy valóban, az autó túl nagy lett, és az akkoriban bevezetett, tömörebb Jaguar XJ6 méretét tekintette "ideálisnak".
A jelentős méretű ajtók szükségessé tették rugók beépítését az ajtók belső pilléreibe, hogy az utasok belülről is elfogadható szintű erőfeszítéssel ki tudják nyitni.
A Mark X volt az első Jaguar limuzin, ahol független hátsó felfüggesztést alkalmaztak. Eltért a korábbi nagy Jaguar szalonoktól abban is, hogy 14 "-os kerekeket tettek rá a korábban sokkal gyakoribb 15"-osok helyett. A független hátsó felfüggesztés egy az E-Type-nél alkalmazottnál szélesebb változat volt, és erre a változatra épültek a későbbi Jaguar-ok is egészen az XJS 1996-os megszűnéséig.
Az elől használt felfüggesztés dupla kereszt-lengőkaros volt, tekercsrugókkal és teleszkópos lengéscsillapítókkal. Az autóba eredetileg egy 3781 cc-s Jaguar XK soros hathengeres motort építettek. 9:1 sűrítési arány volt az alaptípusban, de egy alternatív 8:1 sűrítési aránnyal is rendelhető volt. A London Motor Show-n 1964 októberében mutatták be az új 4235 cc-es motorral, bár a 3,8 literes egység is létezett egészen 1965 októberéig. Mindkét változat három SU karburátorral volt szerelve, a levegőt egy a jobb első kerékdob mellett elhelyezett AC Delco légszűrőn keresztül kapták.
Manuális, manuális overdrive-al, automata és automata overdrive-al váltók között lehetett választani. A 4,2 literes aggregát érkezése egybeesett az újonnan kifejlesztett, teljesen szinkronizált négysebességes sebességváltó bevezetésével, ami az előző típusok, a 3,8-as Mark X és a Mark IX tiszteletre méltó de elavult váltóit váltotta, melyeknél csak a felső 3 fokozat volt szinkronizált. Számos brit piacra szánt autó és szinte minden autó, melyet a fontos észak-amerikai piacra gyártottak Borg Warner automata sebességváltóval hagyta el a gyárat. A 4,2 literes motor bevezetését az is jellemezte, hogy automata sebességváltó frissítés történt a Borg Warner DG-ről a Typ-8 típusra.
A hajtáslánc kiegészítésre került egy Thornton PowerLok önzáró differenciálművel.
A nehéz autó fékezéséhez szükséges fékerőt mind a négy keréken tárcsafékek biztosították.
A szervokormány standard felszereltség volt, a 4.2-es autók Marles Varamatic Bendix (Adwest) változó áttételű kormányművet kaptak, melyet egy ausztrál, Arthur Bishop tervezett.
