Az országúti XK 120 a 3,4 literes twin-cam, soros 6 hengeres motorral 160 és 180 lóerős (134 kW) teljesítményű volt, melynek a C-típusú változata (C-Type)eredetileg hangolt hozzávetőlegesen 205 LE (153 kW) teljesítménnyel rendelkezett.
A korai C-típusok el voltak látva SU karburátorokkal és dobfékekkel. Később a C-típus (1953 után) a nagyobb teljesítményű, hármas iker-fojtó szelepes Weber porlasztókkal lettek ellátva. Így a C-típusok könnyebbek lettek és 1953 közepétől a fékezési teljesítmény is jelentősen javult a tárcsafékek alkalmazásával mind a négy keréken.
A könnyű, multi-csöves, háromszög vázat William Heynes tervezte. Malcolm Sayer az aerodinamikai követelményeknek megfelelő testet tervezett az autónak.
Alumíniumból készült Barchetta stílusban. Időjárás ellenálló szőnyeg, berendezések és külső kilincsek országúti körülmények között is jól használható autóvá tették. 1952-től XKC001 és 1953 augusztusig végéig XK054 volt az azonosítója. Az eredeti ötvözet testet K előtagú jellel látták el (például K1037).